Hetente két alkalommal, kedden, és csütörtökön voltak a zene órák, és rendszerint Balázs nevű Mentorommal mentünk a kurzusra. Ekkor már világos volt számomra, hogy anyagi, és némi " egyéb " áldozatot kell hoznom az ügy, és a zenei, illetve technikai " fejlődésem " érdekében! Ez azt jelentette, hogy bizony meg kell mozdulnom, tenni kell valamit, más szóval munkát kell vállalnom, amely által anyagi forrásokat szabadítok fel, de semmi esetre sem mások pénztárcáját azok gazdáiktól, tulajdonosaiktól. Elhatároztam ugyanis, hogy vásárolok egy fasza dob felszerelést!

A környék ahol akkor, annak előtte, és azóta is rontom friss levegőjét, éppen akkor kezdett kiépülni. Faterom " összeköttetéseinek " köszönhetően - az 1910 - es évek óta létezünk azon a területen, és ezáltal ismerünk szinte mindenkit - sikerült is munkát találnom, egy helyi építkezés terüleletén. Szaktudás, és egyéb szakmai képesítés hiánya mivoltából építkezés, segéd, és mindenféle ipari meló volt kilátásba helyezve. Harmadéves ipari tanuló voltam, szakmám szerint vízvezetékszerelőnek tanultam. Ja persze, ezt se kérdezte senki! Ifjú voltam, tele energiával, lendülettel, ambícióval, friss ge.. vel! Viszonylag rövid idő alatt össze is jött valamennyi lóvé, amelyet hozzá adtam a spórolt pénzemhez. Ezen a téren azt érdemes tudni rólam, hogy abban az időben olyan voltam mint egy kisegér. Szinte sehova se jártam, csak a tanulás - helyett minden más egyéb - , és ha volt cél, mert az mindig volt, akkor még képes voltam hajtani, melózni érte! Így aztán mindig volt pár " Dollár " a kasszában. Nosza, az akkori kvalitásom napjainkban már aligha jellemző rám?! A szerkó árának kb. 80 % -ka már meg volt. Ez 20 lepedőt volt, akkor tájt ez egy kisebb vagyont jelentett - néha még ma is! Az elérhető technikák ára 25 - 30000 Ft. körül mozgott, jobban mondva keményen tartották magukat. No persze a hangszer üzleteket buzgón végig járva láttam " egyszerű " alap Tama szerkót, " mindössze " 90000 -ért, az akkori árfolyamon!

Egyszer aztán édesapám egy szép napon így szólt: Fiam, ma este bemegyünk a városba! Deáktér, a nagy buszpályaudvartól nem messze volt egy hangszer üzlet, és a kirakatban ott virított,és kérette magát egy csoda szép narancssárga színű, 16 elemből álló, Csehszlovák gyártmányú Amati dobfelszerelés! Szerelem volt az első látásra! Viszont még 5000 hiányzott a teljes boldogsághoz. Az Ősök, akik ma is nagyon drága szüleim kipótolták a hiányzó összeget, megelőlegezve, Karácsonyi ajándék gyanánt. November vége felé jártunk ekkor. Minden ünnep nagyon szép, főleg amikor tiszta szívből megy az adok - kapok, és persze szeretteink, barátaink, ismerőseink minden tagja jelen van, és kiváló egészségnek örvend! Mind ezekkel együtt ez volt életem legszebb, és legemlékezetesebb Karácsonyi ajándéka!

Nem sokkal később, egy keddi nap estéjén, éppen a zeneiskolából tértem haza. Belépve a lakásba a szülők nem mondtak semmit, sőt Jó Atyám a szokottnál is nagyobb szigorral sózott oda egy katonás mondatot: Fiam, vedd le a cipődet, moss kezet, IPARKODJ!!! Én persze gyanutlanul mormogtam magamban a belső hangon: Jóóóó van Mááááá öreg, higgadjááááá máááááá! Szokásos formáció következett: Mi volt az iskolába, kész van a lecke, és az akkori trendeknek megfelelő zagyvaságok. Ezt követően unottan, lehajtott fejjel a szobám felé vettem az irányt. A nagy konyhában félhomály, a szobámban teljes sötétség uralkodott. Amióta lakója vagyok, egyfolytában! Ahogy benyitok az ajtón, furcsa, apró, és ismeretlen csillogások zavarták meg amúgy sem tiszta tekintetem. A fényviszonyok gyér mivolta által amúgy sem lehetett kivenni a tárgyak formáját, de egy pillanatra átsuhant agyhelyemen egy szokatlan, furcsa gondolat: Itt valami nem stimmel?! Ezek az apró csillogó fénypontocskák soha nem voltak itt. Ebből fakadóan a már szokásos határozott rutinos mozdulat alkalmazását vettem igénybe, egész egyszerűen felkapcsoltam a villanyt!..........................................................Így is nehéz ábrázolni azt a pillanatot, de az a mozdulat más volt mint a többi. Mire magamhoz tértem, és felfogtam, hogy amit látok az maga a valóság, az eltelt idő sokkal inkább hosszú percekben volt mérhető, mint röpke, alig néhány felejthető pillanatban. Ami akkor abban a pillanatban a szemem elé tárult, az egyszerűen hihetetlen volt! Ott csillogott, villogott a 16 elemből álló Amati dobfelszerelés! Nagyjából olyan megdöbbentő hatása volt a látványnak, mint amikor az ember bemegy a saját szobájába már sok - sok ezredik alkalommal, és a megszokott, szinte már unalmas üresség helyett egy igazi elefántal találja szembe magát! Leírhatatlan érzés volt, olyasmi, mintha az ember összes lehetetlennek tűnő álma egyszerre valósulna meg! Azonnyomban helyet is foglaltam A Dobok Mögött, és kipróbáltam Életem Első Hangszerét! Igaz már este 20 óra tájt volt az idő, de azért egynéhányat odasóztam a bőröknek. Az Ősökkel közösen készítettünk egy " szolgálati " beosztást, hogy még csak véletlenül se akadályozzuk egymás nyugalmát, illetve zenei fejlődését. Mert bár az Ősök akkor még fiatalabbak voltak, és ezáltal jobban bírták a gyűrődést, de azt a folyamatos dübörgést azért nehéz lett volna elviselniük.

Fiatalos hévvel, és lendülettel párosulva püföltem is rendesen a szerkót, minden jel arra mutatott, életem új ösvényén egy olyan irányba haladhatok tovább, amely akár évtizedeken keresztül meghatározó lételeme lesz az életemnek. Azonban az emberi lénynek nevezett élőlények már oly sokszor bizonyították, hogy a legmagasabb hegycsúcsról is nagyon könnyen a mélybe lehet zuhanni, és a világ legmélyebb szakadékából is képesek kimászni!