2. rész

Ekkor tájt kaptam életem első kazettás magnóját.Bizonyára sokak számára ismerős " történelmi esemény ", amikor 1988-as esztendőben megindult a " nagy hadjárat " a nyugati szekció irányába, főleg vásárlási, de ki tudja még milyen egyéb / hátsó / szándékkal.

A szüleim sem voltak kivételek, és ennek köszönhetően megleptek egy osztrák márkájú, " Lewis Austria " nevezetű, két kazettás magnetofonnal, amely azon felül, hogy hosszú évekig nagyon jó szolgálatot tett, már nem kellett soha többé nyúzni a haverokat egy kis zene hallgatásért, illetve a Bátyám készülékét engedély nélkül, stikába buzerálnom! Korábban már említettem, hogy " Uram,és Helytartóm " mindig, mindent szigorú feltételekhez kötött, amelyeket szinte lehetetlen volt teljesíteni. Ha netán mégis sikerült valahogy, akkor meg nem tartotta a szavát, és ugrott az " üzlet "....., és öcsike a Bratyónak, meg ilyenek! Hatalmas " Technikai Forradalom " volt számomra, nagyon boldog voltam! Ráadásul két kazettás szerkezet volt, fejhallgató kimenettel! FANTASZTIKUSZ! Végére ért az a rettenetes korszak, amikor életem, egészségem, és testi éppségem kockáztatásával fél szemmel az ablakon kifelé sasoltam, hogy ha megjön az " ilyenkor különösen nagy szeretetben tartott Bátyuskám ", legyen elég időm a nyomok eltüntetésére, hogy aztán az " örömteli találkozás " pillanatában a lehető legszebb, és " legártatlanabb " arcot vágjam!

Többek között azért is volt különösen nagy jelentőségű dolog, mert abban az időben még " tanulóként " tengődtem,vagy inkább vergődtem.Nem rendelkeztem saját keresettel, a nagyon szerény ösztöndíj, amelynek összegét a " tanulmányi átlag " határozta meg, szinte semmire se volt elegendő. Ezen kívűl volt még egy-két otthoni szorgalmi feladat, szűkülő félben lévő locsoló pénz,illetve amit még ezen felűl néha kunyerbáltam az Ősöktől jelentették az anyagi forrásaim maximumát. Mivel " ultra modern " technikával rendelkeztem, és a Tesó, a Bátyám nevű Bátyám, aki a Bátyám, -  már akkoriban kész D. J. -nek számított - " segítségének " köszönhetően bármilyen zenei anyagot meg tudtam szerezni tőle - vagy el tudtam lopni - , és ezáltal csere - bere - formátumban a haverokkal bizniszelni. Testvérem nem ingyen, de rohadt drágán szolgáltatta a különféle zenei anyagokat. Az egyik fő üzleti partnerem Nilcredo, a mindig szefós nevű, már akkor Ős régi haverom volt.No és persze a nagyon derék osztálytársaim, akik szerencsére megfertőztek a Metál zene műfajával! Mentek biza ész nélkül a csere - berék, hú bazd ki, ezt hallgasd meg geci, ez nagyon állat....stb, és az ehhez hasonló felkiáltású zenei, " szakmai konferenciák " ! 

Ekkor figyeltem fel egy négy tagú amerikai bandára....., akiknek az volt a nevük hogy: Metallica! A derék pártfogóim, akik akkoriban a Mestereim voltak, és akik igaz Barátokként egyengették a nem éppen sima, de mindenképp Fémhatású életem "ferde" ösvényekkel teli útvesztőit, merő gondoskodással figyelmeztettek: Taki, " vigyázz ", mert még nem ismersz mindenkit! Nagyon sokat kell mág tanulnod,ifjú Badawame!Abszolút Kedvencet majd akkor válassz, ha már teljes a paletta, és akit választasz, annak minden apró zörejét élvezni tudod!

A " Történelem " az igazság elvén igazolta a jól képzett Tanáraim Végtelen Bölcsességét......!