Igazi csemegével örvendeztette meg a tavalyi évben a holland Epica a klasszikus zene és az operametál kedvel?it. A két stílus ágazat keverésére tett kísérletek immár hagyományteremt?nek számítanak a Miskolci Nemzeti Operafesztivál keretein belül, hiszen korábban már vendégül látták a szintén hasonló hangzással játszó Theriont, s jöv?re már tervezik is a következ? nagyszabású attrakciót. Ha igaz, amit a madarak csicseregnek, nem kizárt, hogy jöv?re Tarja Turunent hallhatjuk egy hasonló méret? szuperprodukcióval.;)(egyszer a Nightwisht is jó volna megnézni így, kár, hogy ?ket nem fogjuk tudni megfizetni, szerk.)

A két f? részb?l álló m?sorról határozottan kijelenthetjük, hogy elb?völte a meglehet?sen színes összetétel? publikumot. Az els? szakasz az opera- és klasszikus zenekedvel?k örömére tett, míg a második már a metálosok szája íze szerint volt hangolva. A m?sor felvezet?je a Palladium volt, melyet a nagyzenekar el?adásában hallgathatott a közönség, majd színpadra léptek az Epica férfitagjai, hogy saját hangszereiken csatlakozzanak a showhoz. Eztán következett a Therion által már a metálba egyszer beemelt O Fortuna, Carl Orff halhatatlan m?ve. Nem sokkal kés?bb a néz?k örömére Simone is megjelent a színpadon, hogy segédkezzen az Ombra mai fu-ban, majd ismét elt?nt s legközelebb már csak a Stabat Materben hallatta angyali hangját.

A program egészén látszott, hogy nagyon alapos m?gonddal válogatták a m?sorra t?zött darabokat. A klasszikus elemek szerelmeseinek is volt alkalmuk örömködni a Handel, Prokofjev, Dvorak, Verdi és Orff m?vek alatt, míg a metál rajongóknak ismer?s lehetett a korábban az Apocalyptica által feldolgozott Hall of Mountain King vagy az Epica klasszikus szerzeményei. A „pusztán” különleges zenei élményért betér?k is megkapták azt hiszem a magukét. Az ? szórakoztatásukról gondoskodott a Karib-tenger kalózainak, a Pókembernek és a Csillagok háborújának epicásított feldolgozása.

A két szakasz között mintegy 20 perces szünetet iktattak, mely alatt a székeket eltávolították, hogy a közönség a hátralév? m?sort állva élvezhesse végig. Az id?sebb/klasszikus zenére specializálódottabb rétegb?l itt többeken menekül?re fogták, de a tömeg szerencsére nem redukálódott a sátánvillába-ragadt kez? Marilyn Manson-fanatikus tinédzserekre. A pauza végén egy „finom” kis akcentussal rendelkez? konferanszié figyelmeztette a jelenlév?ket magyarul alig érthet?en, ellenben irodalmi angolsággal, hogy a rendezvény eddig volt „kamera-barát” innent?l legfeljebb fényképezni szíveskedjenek. Természetesen akadtak, akik nem értettek a szóból (ennek köszönhet?, hogy ezt-azt láthattunk a koncertb?l a youtube-on) és ebb?l kifolyólag konfrontálódtak némiképp a „kedves” biztonságiakkal.

Az insztrumentális nyitány után már az Epica került a középpontba. A hangmérnök nyilván úgy gondolta, hogy ha már metál hát döngessen, s uccu kraftot adott a gitárokra. Nah ebb?l valami olyasmi sült ki, hogy a zenekart még annyira se lehetett egyes részeken hallani, mintha samplerr?l ment volna a háttér, míg másutt szerencsésebb helyeken, kiadta a zene minden szépségét. Az ezután következ? showban minden albumról el?került egy-két szám, de a hangsúly így is a frissen megjelent Divine Conspiracy dalaira került. Nem maradtak le a hörgéssel dekorált nóták sem, s?t az együttes még ráadást is adott a Phantom Agony után kitör? tapsorkánért cserébe.

Míg az elején Marknak és Yves-nek volt alkalma ejt?zni, a második félben Coen Janssen jószerével dolog nélkül maradt, ugyanis nem volt szükség a szintetizátorról jöv? samplerekre. Mint kiderült fölös idejét arra használta, hogy meg-megnézte, hogyan játszik a saját együttese és elvegyült a közönség soraiban. Valamennyi tag igazán pozitívan nyilatkozott az interjúkban a magyar közönségr?l és az országról. (bár a koncerten volt egy-két furcsa félreértés: Mark -Are you tired? közönségb?l, akik értik: No! És akik nem: YEEEE! De a kérdés megismétlése után leesett a maradéknak is, hogy milyen választ vár szegény bandavezér. Épp csak a dobos szakadt közben a röhögést?l:)…) Simone is igazán kitett magáért az est során. Nem bízott semmit sem a véletlenre, hiszen a felkészülés ideje alatt plusz zeneórákat vett, valamint magyar származású barátja (Oliver Palotai) révén néhány szót magyarul is megtanult, hogy „Köszönömök”-kel és „Szeretlek Magyarországokkal” b?völje el még jobban az amúgy is kenyérre kent néz?sereget.