Lemezeik:
Enter
The Dance (EP)
Mother Earth(+DVD)  
The Silent Force(+DVD)  
The Heart of Everything
The Black Symphony

 Tagok:
Sharon den Adel - ének
Robert Westerholt - gitár
Martijn Spierenburg - billenty?k
Ruud Jolie - gitár
Stephen van Haestregt - dob
Jeroen van Veen – basszusgitár  

Tracklist:

1.The Howling
2. What Have You Done (feat. Keith Caputo)
3. Frozen
4. Our Solemn Hour
5. The Heart of Everything
6. Hand of Sorrow
7. The Cross
8. Final Destination
9. All I Need
10. The Truth Beneath the Rose
11. Forgiven

A Silent Force c. album 2004-es betörése óta, azt hiszem senkinek nem kell gót metálos körökben a Within Temptationt bemutatni. Az alapító és javarészt bandevezér Sharon den Adel és férje Robert Westerholt, Jeroen van Veennel karöltve hozta létre 1996-ban az együttest, majd több tagcsere után csatlakozott hozzájuk Ruud Jolie és Martijn Spierenburg, végül pedig Stephen van Haestregt dobossal nyerték el jelenlegi formájukat.

Els? szárnypróbálgatásuk még f?ként a Benelux államokban keltett visszhangot, ám amikor a banda tagjai végre befejezték tanulmányaikat teljes fordulatszámra váltottak. A Mother Earth meghozta az európai szint? ismertséget, majd Silent Force-szal megérkezett a várva várt átüt? siker is. A kérdés már csak az, hogy ezekkel a remek alapokkal van-e tovább? Tudnak-e még a hollandok valami újat villantani vagy mindössze üstökösszer? karrierjük csúcspontja volt a 2004-es opus?

A kérdésekre a válasz csaknem kétévnyi várakozás után érkezett, melyet az együttes úgymond „alkotói szabadságon” töltött, hogy kiötöljék az új korong anyagát. Ha már ennyit vártunk rá és ráadásul nem is csekély reklámhadjárat el?zte meg a kiadást, igazán komoly elvárásai támadnak egyb?l az embernek. Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis az album briliáns és egyszersmind egy kicsit „más” is. Néhány begyöpösödött rajongó persze szokás szerint szóvá is tette a kicsit „más”, új tónust és panaszkodott, hogy a régi Withint követeli vissza. Az újítás azonban egyáltalán nem olyan égbe kiáltó szerintem, hogy ezért replikázni kelljen. Inkább öröm, hogy a sikeren felbuzdulva nem követtek el önplagizálást.

És most a lényegr?l. A borító ízléses, Sharonnal dekorált, rá is vezet kell?képpen a borongós súlyos hangulatra, amivel majd szembesülünk. Els?ként rögtön a EP formában is közreadott The Howling nyit és már be is szimatolhatunk az újdonságokba, ugyanis meglep?en „amerikai” íz? a nyitódal. Akik eddig arra panaszkodik, hogy Sharonnak nem ártana lejjebb mászni a hanglétrán, azok örülhetnek, itt ugyanis démonian mély tartományokat karcolgat az énekesn?. A riff fogós, a szöveg és a ritmus csupa passzió, remek kezdés.

A What have you done kapott single editiont is no meg az amerikai hangzás sem maradt le. Olyannyira, hogy egyenesen egy tengerentúli együttes kópiájának min?sítettem magamban a számot. A duettbe belevett Keith Caputo hangja és az egész zene légköre valahogy… csak nem az Evanescence Bring me to life-jára hajadzik egy szemernyit?? De. Szinte fel is cserélhetnénk a két énekeshölgyet. A Evanescence diszkográfiából biztosan nem lógna ki a darab.

A folytatás továbbra is masszívan er?s. Nagyon kellemes lágy nyitás után érkezik a mily meglep?, de igen kislemezes Frozen. A kellemes középtempó és a remekül elhelyezett alap a megkapó szöveggel párosítva nálam helyb?l plusz egy pontot adott a lemez megítéléséhez. De a kraftból még mindig nem hajlandó vissza venni a banda. Következik az Our Solemn Hour. Az egész dal egy nagyon komoly szimfonikus kórus alapra helyez?dik, összhatásában pedig zseniális. Ódát tudnék írni róla, de inkább nem teszem. Valószín?leg csak azért nem került ez is önálló kiadásra mert nehezen lehetett volna mellé bármit is kísér? zeneként kiírni.

A címadó szám is még mindig a top színvonala körül mozog. Éles váltások teszik mozgalmassá benne a muzsikát. Na nem mintha eddig is lehetett volna unalmas mozzanatot találni a lemezen. A démonian mély kezdés után csak a refrénben kerül el? Sharon „klasszikus/normális” hangneme, majd a másik végletbe fordulva csaknem teljes egészében mutatja meg az énekesn? hihetetlen hangterjedelmét.

A színvonalat azonban ezután mintha elvágták volna. A Hand of Sorrow amolyan szabvány alkotás, bár igazán fülbemászó és szerethet? ennek ellenére. A The Cross azonban igen er?s mélypontot ír. Nyilvánvalóan újító szándékkal egy meglehet?sen furcsa elem került a nótába, melyet én magamban „akad-a-lemez-figurának” neveztem el. Máshogy nem is tudnám jellemezni ezt a zenei baklövést, tényleg olyan mintha kicsit hibás gramofonból szólna a zene. A háttérben játszogatott effektek ráadásban még idegesít?ek is. Tényleg nem tudom mire vélni. A Final Destination újfent er?s nyugati behatástól szenved. Jellegtelensége miatt els?re ki is felejtettem. Sem az epikus szál, sem a kissé er?ltetett mélység nem az igazi benne.

Ismét egy klipes dal: All I Need. Slágeres egy szemernyit, de éppen ez adja a szépségét. A nívóból pedig egyszer?en adódik, hogy nem körülírható egyszer?en szavakkal. Egy igazi lélekkel bíró szám. A Truth Beneath a Rose ezzel szemben a klasszikus Within irányvonalat követi és a koncertek egyik remekje a headbangre szánt alappal. Végül újabb szólóban is megjelentett lassú fájdalom. Forgiven. Avagy egy kis renovált Evanescence – My Immortal. Kínos a hasonlóság. Halk zongora, vonós és kevés ritmus alap kíséri ki a lemezt Sharon ezúttal angyalian gyönyör? énekével. 

Összegzés: 2007 egyik bestje egyértelm?en bár (nem is én lennék, ha nem így folytatnám :)) vannak apró szépségpöttyei itt-ott. Legalábbis az én gusztusomnak nem tetsz? részei is akadnak. Ilyen a slágeresség, az amcsi hatás, a plagizálás, a szólók hiánya és az „akad-a-lemez”. Ennek ellenére azonban egy csöppet sem csalódtam, méltó folytatása a Silent Force-nak. De persze ismét nyitva áll a kérdés: Vajon még ennél is tudnak jobbat???

10/8.95