Kiadó: Sony BMG
Származás: Hollandia, 1996

Lemezeik:
   Enter
   The Dance (EP)
   Mother Earth(+DVD)  
   The Silent Force(+DVD)  
   The Heart of Everything
   The Black Symphony 

Tagok:
Sharon den Adel - ének
Robert Westerholt - gitár
Martijn Spierenburg - billenty?k
Ruud Jolie - gitár
Stephen van Haestregt - dob
Jeroen van Veen – basszusgitár

 Tracklist:
1. Mother Earth
2. Ice Queen
3. Our Farewell
4. Caged
5. The Promise
6. Never-ending Story
7. Deceiver of Fools
8. Intro
9. Dark Wings
10. Perfect Harmony

Ráadás:
11. Deep Within
12. The Dance
13. Restless „classical version”
14. Bittersweet „B-side”

 Hol volt, hol nem volt, hol meg egy kicsit hol-land volt. Valahogy elkezd?dött 1996 táján és utána 5 évre elt?nt. Már-már azt hittük a süllyeszt?be. De nem. Mostanra pedig mib?l lett a cserebogár Európa majd’ minden országában platinalemezek hadával büszkélkedhet. Igen a Within Temptationr?l van szó már megint.

8 év távolságából egyesek talán arra panaszkodnak, hogy illend? volna az aktualitásokkal foglalkoznom, mivel azokból is van elég. Ehhez képest szinte „múlt századi” lemezeket „porolok” le és teszek egy kísérletet éppen arra, hogy az erre fogékonyaknak néhány régebbi érdekességet is bemutassak. Szerintem az együttesekhez a múltjuk is hozzátartozik. Aki a legújabb korongot vagy annak néhány best nótáját hallotta az még nem tapasztalt semmit. Legfeljebb kedvenc dalokról beszélhet, de nem kedvenc bandáról.

De ne szaladjunk el a metálhallgatás „szerintem-filozófiája” felé. A Mother Earth, ha nem is a legújabb darab, mindenképpen a góth m?faj egyik briliánsa. Vagy ha szabad a lemez hangulatát és kisugárzását is belevenni a szóképbe, akkor egyenesen egy vadan, sötétzölden ragyogó smaragdhoz mérhet? zenei ékk?.

A jóval régebbi Enterhez képest gigászi a változás. Az ígéretes kezdetnek nevezhet? lemez lassú el?menetelt jósolt és legfeljebb középnívót, míg a Mother Earth már a jelenlegi mainstream színvonal bátor el?futára. Határokat döntögetnek, kereteket feszegetnek és a klisék javarészét is sutba vágják. Történelmet írnak. Kultusz- és alapm?vet.

Az els?ként felírt címadó dal 75 másodpercre nyújtott insztrumentális felvezetésével szinte intrózza is önmagát. A dallam megkapó, fülbemászó, képtelenség egyszer?en elengedni. Els?re én itt meg is akadtam a halllgatásban, újra és újra hallani akartam a fantasyvilágba repít? dallamot. Sharon hangja csak a Heart of Everything ördögi mélysége után cseng csak idegenül magasnak. Tekintve, hogy igen képzett hangja van, az angyali magaslatok is remekül fekszenek neki és semmiféle csorbát nem szenved a felh?karcoló báj.

Földanya után a Jégkirályn? misztikus alakja érkezik. A fúvós felvezetés vonókra cserél?dik, éteri könnyed dallam kombinálódik igazi acélos elemekkel. A refrén szépsége, szinte áttetsz? finomsága, az ízléses arányban belesz?tt szimfonikus játék szintén megérdemel egy kislemezes kiadást. Ezután kicsit elt?nnek a doom-progresszív formulák és szempler-csellók kerülnek az el?térbe Sharon ezúttal szívszaggatón búcsúzkodó hangjával kiegészülve. (Our Farewell)

Fülbemászó alapra helyezett és bombasztikus refrénnel megtoldott trekk a Caged, melynek csúcspontja szerintem a rövidke gitár kiállás, melyben kizárólag a húrosok szólaltatják meg az ismétl?d? f?szakasz dallamát. Eztán sorban fantasy és mese hangulatú nóták csendülnek fel. Mindmáig a koncertek szerves részét alkotja ezek közül a Deceiver of Fools operai szólamaival, a szintén hosszú felvezet?vel induló The Promise és a dinamikus, szólózós Dark Wings.

A ráadás is jócskán átlagon felüli. A kivételesen sötét elemekkel operáló Deep Within és a single editiont méltán kiérdeml? örök sláger Restless mellett, az EP-s The Dance remake-je és egy újabb sírdogálós líra a Bittersweet kényeztet.

Összegzés: A Within Temptation ezzel az albummal írta be magát a metáltörténet nagykönyvébe. Jelenleg 2009-ben kijelenthetjük,  hogy gyakorlatilag állócsillagává váltak azóta a kemény muzsikának. Mindössze azt nem értem, hogy a dalok javarészét szerz? Sharon den Adel, miért vonult azóta ennyire jelent?s mértékben vissza az aktív zeneírástól? Kicsit sajnálom, hogy a banda ilyen sokat vesztett a fantasys, „tündéri” hangnemb?l és új útra tért. Egy szóban értékelve a komplett opusz szerintem: varázslatos.

10/9.0